~1. rész~

Zihálva futottam el az erdő fele az esőben. Csak ennyi mondott a herceg, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz és ne állj meg sehol, egészen a törzsfőnökig. A cipőm beázott, a vizes hajam pedig a homlokra csapódott. Miután a szuszt is kifutottam magamból, lihegve leültem egy kidőlt farönkre és hagytam, hogy az eső az arcomra hulljon. Sose gondoltam volna, hogy idáig eljövök csak azért, hogy teljesítsek valamit. Már az álom kerülgetett, mire mocorgást hallottam a hátam mögül. Ijedve fordultam meg, mire egy fehér szőrű farkas állt előttem. Ijedtemben felpattantam és neki álltam futni, de bele botlottam egy másikba...
*3 órával ezelőtt*
Épp pakoltam a herceg szobáját, mikor egy hangos durranásra kaptam fel a fejemet. Gondolom megint kísérleteznek a pincében. Miután az utolsó inget is a helyére tettem, a király aggódva jött be a szobába.
-Látta ma a herceget?-kérdezte.
-Nem.-feleltem.-Történt valami felség?
-1 órája itt kéne lennie. Nem volt szabad elengednem a nagyapjához.-ült le a székbe.
-Hozok egy vizes pakolást, szinte kiverte Önt a víz.-mondtam.
-Nem szükséges...Ha 1 óra múlva nincs itthon a herceg, megkérem Önt, hogy jelezze.-állt fel a székből majd kiment.
-Igenis felség.-dünnyögtem, majd kimentem a szobából, mire a herceg teremt mellettem.-Jézusom!-kaptam a mellkasomhoz.
-Nem a Jézus vagyok, hanem a herceg.-mosolyodott el.
-Értesítem a királyt, hogy hazatért.-mondtam, de mielőtt mentem volna, utánam kapott és berángatott a szobájába és leültetett az ágyra.
-Szót se, nem tudhatja meg, hogy mi történt.-mondta.
-Valami baj történt?-kérdeztem, mire egy éles fájdalom nyílalt a karomba. Erősebb lett.
-Fáj a kezed, ügye? Nem csoda, erősebb lettem.-nézett ki az ablakon.
-A nagyapja adott valami szert?
-Nem, pont ellenkezőleg.-fordult felém.-A történetet ismered?
-Melyiket?
-A születési történetemet?
-Az, hogy a királyné...
-Farkas. Félvér vagyok.-húzott elém egy széket és leült.-Amire most kérni foglak, az nagy dolog. Hamarosan 18 leszek, ami azt jelenti, hogy uralkodó képes leszek. Egyszerű a sztori, el kell menned a nagyapámhoz, meg kell üzenned neki, hogy lemondok a trónról és beállok a farkasok közé.
-De...
-Nem.-tette az ujját a számra.-Mire odaérsz, én is elindulok innen és te leszel a farkasok királynője.
-Nem teheti ezt...-suttogtam..
-De megtehetem...és te is ott maradsz velem.-Fuss, ne állj meg, és ha kérdeznek rólam, ne felelj.
-Ígérem...az életemet is felteszem...
-Vigyázzon magára.-nyomott egy csókot a homlokomra. Most először magázódott velem. A szívem egy nagyot dobbant, majd rám adta az egyik köpenyét és kiengedett a hátsó kapun, egyenesen az erdő fele...
Többször futott át az agyamon, hogy vajon a herceg komolyan gondolta e, amit mondott, vagy csak kihasznál. Soha nem tudnám az életemet királynőként leélni, ahhoz fiatal is vagyok, és éretlen. 17 éves fejjel mit akarok én egy 18 éves mellett, aki sokkal, de sokkal jobban tapasztaltabb, mint én.


A két farkassal szemeztem. Nem tudtam menekülni sehova se.
-Üzenetet viszek a királyotoknak...az unokájától, Joonmyun hercegtől. Vezessetek oda, hogy 2 nap múlva már a születésnapját itt ünnepelje köztetek.
-Luhan! Sehun! Merre vagytok?!-hallok meg egy hangot, mire a két farkas összenézz és elkezdenek futni a hang fele.-Srácok, gyertek haza!
-Hahó!-szólaltam meg én is a hang fele.-Van ott valaki?
Elindultam a hang irányába, de semmi válasz.
-Valaki? Bárki?-támolyogtam, erőm nem volt, és az éhségtől is kimerültem. Minden homályos lett körülöttem és az utolsó emlékem a csillagos ég volt.
*Másnap*

Nehezen, de kinyitottam a szememet. Egy szobában voltam, olyasmi, mint a hercegé. Nagy nehezen felültem az ágyban. Egy fura, fehér hálóing volt rajtam. A szoba díszes volt. Nem is tudom, hogy miért a herceg szobájához hasonlítottam...Hát persze. Egy kastélyban vagyok. A szekrények, a fiókok, az ágy, az ágynemű a fésülködőasztal...Itt lennék már a királynál? Nyílt az ajtó és egy...egy világos barna hajú fiú lépett be, kezében a tálcán lévő reggelivel.

-Jó reggelt.-mosolygott. Ez egy álom? Csapjon valaki fejbe.
-Mi történt velem?-kérdeztem.
-Hát, Yixing eszméletlenül talált téged az erdőben és elhozott az ő kastélyába.-vigyorgott.-Tessék, egyél, nagyon kimerültnek látszol.
-Köszönöm.-vettem el a tálcát és elkezdtem enni.-Miért segítetek nekem?
-Hát, Luhan mondta, hogy a királyunkkal akarsz beszélni, mert van valami a herceggel.-magyarázta.
-Értette, amit mondtam?
-Hahó, át tudunk változni farkasokká. Na jó, ez egy nyílt titok, te is ember vagy és nagyon ritkán jönnek ide emberek. Lényeg az, hogy a herceget itt a többség utálja...és Sehun kiderítette, hogy te a szolgálólánya vagy.
-Várj csak, ki az a Yi...vagy nem tudom ki, ki az a Luhan és ki az a Sehun?
-Yixing. Ő ennek a várnak az uralkodója. Luhan és Sehun...gondolom velük futottál össze az erdőben, mivel Yixing az ő nevüket kiabálta.
-Értem...köszönöm a reggelit, esetleg beszélhetnék ezzel a Yixing-el?
-Persze.-vette el tőlem a tálcát, majd kiment.-Apropó valami, ott a ruhád, öltözz át.
A székre néztem. Egy hatalmas pulcsi, fekete gatya és egy fehér atléta. Gyorsan átöltöztem, majd kimentem a szobámból. Egy hosszú folyosó fogadott engem. Most jobbra vagy balra? Sóhajtva indultam el jobbra, mire valaki belém jött és majdnem elestem.
-Jaj ne haragudj, jól vagy?-kérdezte az illető. Magas,fekete hajú, fehér ing és fekete gatya.
-Igen, jól.-erőltettem egy mosolyt.
-Várj csak, te lennél az, akit Yixing hyung hozott haza? De, te vagy az. Örvendek a szerencsének, Byung Baek Hyun vagyok, Yixing egyik barátja.-szorongatott meg.-Hova akarsz te menni?
-Yixing-el beszélni szeretnék.-engedett el.-Megszeretném neki köszönni, hogy estére befogadott...szeretnék tovább menni a királyhoz.
-Ajjajjaj. Attól tartok, hogy ez felejtős. Ma telihold lesz, ilyenkor a farkasok vérengzők és nem ajánlatos az erdőben lenni akkor.
-De Joonmyun herceg kért meg rá, hogy vigyek el neki egy fontos üzenetet, amit holnap éjfélig el kell neki vinnem.
-Joonmyun...Suho.-kerekedett el a szeme.-Azonnal értesítem Yixing-et, gyere, elviszlek hozzá. Pattanj a hátamra, úgy gyorsabb lesz.-felvett a hátára és pikk-pakk alatt Yixing szobája előtt voltunk. Baekhyun benyitott a szobába, ahol 3 fiú társalgott.
-Baekhyun, mondtam, hogy ma ne zavarj, mivel ez a kettő büntetésben van.-bökött a két fiúra.
-De valaki jött hozzád, ami szerintem fontos lenne.-állt el előlem, majd előre léptem egy lépést.
-Ez a lány az erdőből.-pattant fel az egyik szőke hajú.
-Sehun, ülj vissza.-intett ezek szerint Yixing.-Szóval te vagy az. Mit akarsz?
-Meg szeretném köszönni, hogy itt lehettem erre az egy éjszakára...Most már mennem kell...holnap éjfélre oda kell érnem a királyhoz, mivel Joonmyun herceg üzenetet küldött neki.
-Joonmyun...Baekhyun, ezek szerint igaz? Be fog következni?-nézett a fekete hajú fiúra.
-Tao előre lát ezekben, ő lehet tudni fogja.-dünnyögte.
-Rendben.-csapta össze az kezét Yixing.-Baekhyun, te fogod elkísérni a lányt a királyhoz.
-De miért én? Nem én vagyok az erősebb, hanem Kris és Luhan.-fakadt ki.
-Akkor 3-an mentek. Holnap éjfél? Nem lesz gond. Ma akkor felkészítés lesz és holnap Napkeltekor indultok.
-Hyung ne csináld.-mondta Sehun.-Gondold át, Luhan épp, hogy átvészelte az egész sztorit.
-Pont ezért.-mondta Yixing.-Luhan, az előkészítőre, Baekhyun  te is, és te is.-bökött felém.-Lehet valamelyik fegyvert tudod majd használni. Végeztem, mehettek.
Baekhyun unottan ment ki a szobából, míg én megvártam Luhan-t. Sápadt bőre volt, a haja szőke...Ő lehetett a fehér farkas?
Lent a teremben voltak íjak, kardok, páncélok. Mint a mi termünkben azaz a díszteremben.
-Melyiket tudod használni?-kérdezte Baekhyun.-Apropó a nevedet se tudom.
-1. az íjjal tudok báni, apám vadász volt. 2. a kereszténységben a Rose nevet kaptam.-vettem el a íj készletet.
-Rose?-nézett fel a plafonra Luhan.
-Nyugi, tudod jól, hogy semmi köze hozzá.-nyugtatta meg Luhan-t.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elmondjam neki?-kérdezte Baekhyun. Luhan egy aprót bólintott.-A sztori a következő: Luhan-nak volt egy gyönyörű menyasszonya, Luna, aki ember volt. Luna csak egy volt azok lányok közül, akit a falka megtűrt. Már jegyesek voltak, mikor Luna hirtelen eltűnt. Először arra tippeltünk, hogy biztos megijedt vagy valami, de nem. Gyereke született, aki a Rose nevet kapta és most jelenleg Jongin nővére neveli őt.
-Jongin? Mintha Joonmyun mesélt volna nekem valami Jongin-ról.-gondolkodtam el.
-Legjobb barátok. Van innen nem messze egy kastély, amolyan Varázs Kastély nevezetű. Na ott van Rose és a cél az, hogy visszahozzuk őt minél előbb...